Beharangozó 2022. szeptember 14., szerda

"Kiegyensúlyozottabb lettem"

Bal oldali védőből belső védő lett az utóbbi mérkőzéseken Bárdos Bence, aki a társaival kapott gól nélkül hozta le a Kazincbarcika és az MTK elleni találkozót, Gyirmóton az utolsó pillanatban, az MTK ellen a meccs elején mentett a gólvonalon. (A Gólörömben megjelent interjú bővített, aktualizált változata.)

"Kiegyensúlyozottabb lettem"


- A DVTK az idei bajnokságban először a Kazincbarcika ellen tudta megőrizni a kapuját a góltól, pedig eléggé összeszokatlan védelemmel állt fel.
- Amikor megérkezett Szergej Kuznyecov, egyből közölte velem, hogy a védelem széle helyett középen számít rám, és egész héten azon a poszton gyakoroltam. Úgy érzem, hogy nagyon jól megálltuk a helyünket, megnyertük a párharcokat a Barcika ellen. A mérkőzés nehézsége abban rejlett, hogy visszahúzódtak a kapujuk elé, és kontrákra játszottak. Jól ismertük Takit (Takács Tamás - a szerk.), aki szerepet Diósgyőrben, magas, jól fejelő játékos, aki a hosszú lábainak köszönhetően lendületes is. Fő célunk az ő hatástalanítása volt.

- A viccbeli Móricka azt is gondolhatná, hogy támad a DVTK, a védők pedig unatkoznak hátul…
- Pedig nem így van. Kuznyecov Szergej azt kéri, hogy amikor mi csapatunk támad, már akkor is készüljünk fel a védekezésre egy esetleges labdavesztést követően. Illetve tekintet nélkül az ellenfél támadójának a helyezkedésére, vegyük fel akár a másik térfélen is. És ezen kívül is élni kell a játékkal, ami folyamatos figyelmet követel. 

- A következő héten Gyirmóton is rangadót nyert a DVTK. Kétszer is kulcsszerephez jutottál: a meccs végén a gólvonalról tisztáztál, a győzelmet jelentő gól előtt pedig tőled indult a támadás. Hogyan emlékszel arra a találkozóra?
- Jól játszott a csapat, és egy nagyon jó ellenfelet győztünk le idegenben, mert jól védekeztünk és jól támadtunk. Pár veszélyes beadástól eltekintve az ellenfél nem tudott helyzetet kialakítani, míg mi többször veszélyeztettünk. Az utolsó percben megéreztem, hogy a hosszúra érkezik a beadás, és mindent megtettem, hogy kirúgjam a labdát a gólvonalról. Ez egy lőtt góllal felérő mentés volt, amire büszke lehetek. Eppel Márton gólja előtt pedig valóban én indítottam a támadást, Kuznyecov Szergej kéri tőlünk az ilyen felpasszokat, mert a tengelyben hatékonyan át lehet játszani a középpályát. A munka oroszlánrészét persze a többiek végezték el, Marci visszapasszát követően szépen járt Lali, majd
Ágó (Bertus Lajos és Bényei Ágoston - a szerk.) lábán a labda egészen ki jobbra, ahonnan Gera Dani pontosan centerezett, Marci pedig értékesítette a ziccert. 


- És az MTK ellen is folytatódott a sikerszéria, mi volt a győzelem kulcsa?
- Csapatszinten nagyon jó teljesítményt nyújtottunk, és akadtak kiemelkedő egyéni teljesítmények is. Az első gól pont jókor esett, mert nagy löketet adott a csapatnak. A szünetben átbeszéltük az első 45 perc tapasztalatait, és olyan elánnal jöttünk ki a folytatásra, mintha 0-0 lenne az állás. Ismét kiváló lélektani pillanatban, percekkel a középkezdést követően megdupláztuk az előnyt, aminek következtében az MTK jobban kitámadt, és ugyan alakítottak ki helyzeteket, az újabb gólt mégis mi lőttük.

- Másodszor nem kapott gólt a DVTK ebben a bajnokságban.
- Ez nem csak nekem, hanem a teljes védelemnek, sőt az egész csapatnak jó visszajelzés az elvégzett munkáról. Én még a gyirmóti mérkőzést is hozzáteszem, mert ott is csak büntetőből vette be az ellenfél a kapunkat. Védőnként erre kell törekedni, a futballmatematika szerint, ha nem kapunk gólt, akkor már minimum egy pontot szerez a csapat.

- Az MTK egy erős csapat, tele minőségi játékossal, főleg elöl. Futács Márkó, Németh Krisztián és Stieber Zoltán is szerepelt korábban a válogatottban, de Bognár István is kapott meghívót. Milyen volt ellenük játszani?
- Közülük az első kettővel találkoztam legtöbbször, két különböző játékstílust képviselnek. Németh jól bánik a labdával, míg Futács elsősorban a testi erejét próbálja kihasználni, de mindketten gólveszélyes labdarúgók, amit hétfőn nem tudtak bizonyítani, mert Szacsával (Szatmári Csaba - a szerk.) jól tartottuk őket, és Baki (Branislav Danilović - a szerk.) is kiválóan védett, ha a szükség úgy hozta.

- A gólvonalról mentett labda lesz Bárdos Bence specialitása?
- Már a felvetést is köszönöm, de nincs itt semmi titok, megfelelően kell koncentrálni, és akkor kis szerencsével sikerülni fog.

- Mekkora segítséget nyújtott a Barcika és az MTK ellen az öt-ötezer szurkoló a DVTK Stadionban? 
- Köszönöm a szurkolóknak, hogy ilyen sokan eljöttek a stadionba, és végig támogattak, nagyon sokat jelent számunkra a buzdításuk! Egy megyei és egy vérbeli rangadón győztünk, ahol a három-három pont mellett a nézők szívét is megnyertük.

- Az utóbbi három és fél meccsen új szerepkörben láthattunk. Szatmári Csaba piros lapját követően Dragan Vukmir vezényelt a védelem közepére még Pécsett, mekkora tapasztalattal rendelkeztél ezen a poszton?
- A négy védős rendszerben belső védőt mindössze egy-két alkalommal játszottam, amikor a DVTK tartalékban Zsivoczky Gyula állított arra a posztra. A három belső védős felállásban kicsit többet szerepeltem, Kondás Elemér többször bízta rám ezt a feladatot. Úgy érzem, Pécsett megálltam a helyem, ezért maradtam a csapatban.

- A 192 centiméteres magasságoddal nem az a tipikus szélső hátvéd vagy, hogyan kerültél mégis oda?
- A magasságom ellenére rendelkezem a poszthoz szükséges gyorsasággal, az viszont vitathatatlan, hogy az alacsony súlypontú támadókkal szemben hátrányban vagyok a földön. Egészen 16 éves koromig egy átlagos magasságú játékosnak számítottam a pálya bal oldalán, amikor egyetlen nyár alatt tizenegynéhány centimétert nyúltam, de ennek ellenére maradt a posztom. 

- Légy szíves hasonlítsd össze a szurkolóknak, hogy mi a feladata egy védőnek a négy védős rendszerben belső védőként és szélső hátvédként, illetve a három belső védős felállásban bal oldali belső védőként és szárnyvédőként!
- A legnagyobb koncentrációt, fegyelmet és a legegyszerűbb megoldásokat a négyvédős rendszer belső védő posztja igényli, hiszen ott egy hiba végzetes lehet, maximum a kapus tud segíteni. A három belső védős felállásban bal oldali belső védőként lehet számítani a középső védő támogatására, ugyanakkor sokkal nagyobb területet kell bejátszani. Időnként ki kell húzódni szélre, és esetenként fel lehet lépni a támadásokkal is. Balhátvédként természetesen sokkal többet kell futni, a négy védős rendszerben a védekezés az elsődleges feladat, le kell zárni a pálya szélét, de alkalomadtán a támadásról sem szabad elfeledkezni, elvárás a kombinatív játék és a beadás. A négy poszt közül a szárnyvédőé a leginkább támadó, a teljes bal szélt be kell játszani, hiszen senki nincs közvetlenül előtte és mögötte. A játék képéből adódóan védekezés és támadás egyaránt feladat, és ezen a poszton kell a legtöbbet fel-le futni.

- A posztváltásodon túl hogyan jellemeznéd még az edzőváltás következményeit?
- Új felfogásban játszunk, amit a stáb igyekszik gyorsan megtanítani nekünk. Ennek érdekében minden edzés előtt videózunk. A hét elején kielemezzük a saját mérkőzésünket, mit csináltunk jól, mit kellett volna másként. A folytatásban Kuznyecov Szergej a topcsapatok mérkőzéseiből kivett jeleneteken keresztül megmutatja, milyen irányba tartunk. Időnként külön nekünk, védőknek is tart foglalkozást, ahol a képernyő, majd a mágnestábla előtt magyarázza el, mikor milyen pozíciót kell felvenni a pályán, melyik helyzetben milyen mozgást vár el tőlünk, illetve hová kell passzolni. A fociban mindig az adott helyzetre kell reagálni, de sokat segít, hogy van a játékosok fejében egy elképzelés, amihez mindig lehet nyúlni. Egészen más jellegűek az edzések is, percre pontosan minden ki van számolva, milyen hosszú egy feladat, mikor lehet kortyolni közben egyet.

Bárdos Bence 2013-ban

- Ózdról indultál, és 13 éves korod óta viseled a DVTK mezét. Hogyan alakult az eddigi pályafutásod?
- Nem tartozom az idős játékosok közé, de azt már mondhatom, hogy én még úgy nőttem fel, hogy gyerekkoromban állandóan pattogott a labda az udvaron, teljes nyári szüneteket fociztunk át. Szerencsére két-három évvel idősebbekkel  játszottam, és közöttük is lehetett látni, hogy érdemes lenne komolyabban megpróbálni. Végül nyolcévesen vitt le édesanyám az Ózdi FC-hez, ahol Zimmermann Tamás lett a nevelőedzőm. Sokat tanultam a szülővárosomban, de amikor az élvonalba feljutó kazincbarcikai U13-as csapat hívott, akkor átigazoltam. Érdekesség, hogy a régi Diósgyőri Stadionban csak barcikai játékosként léptem pályára vendégként. Egy félév után mégis hazatértem, mert hiába ment jól a játék, a mindennapi utazás sok energiát elvett. Bekerültem a kelet-magyarországi válogatottba, amivel felkeltettem a DVTK figyelmét is, és a hívásukat elfogadva Miskolcra költöztem. Kollégistaként gyorsan fel kellett nőni, a mai napig hasznát látom annak, hogy már 13 évesen elköltöztem otthonról, és saját lábra álltam. Egy évig a Könyves Kálmán Általános Iskolában tanultam, majd a Diósgyőri Gimnáziumban érettségiztem. Utána másfél évig tanultam az asztalos szakmát a Fazola Henrik  szakképző Iskolában, amit akkor hagytam abba, amikor felkerültem az első csapathoz, de nem tettem le róla, hogy befejezzem, mert szeretek barkácsolgatni. De térjünk vissza a focira, hiszen mégis csak játszani jöttem Diósgyőrbe! Az első években Kiser László és Szűcs István csapatában kezdtem, majd az U16-ban Sverla Béla és Lugos József, az U17-ben Kriston István és Bém Gábor, az U19-ben pedig Vitelki Zoltán és Kiser László edzett. Bódog Tamás küldött először pályára az élvonalban 2017-ben, de a debreceni mérkőzés nem sikerült jól, meg is beszéltük, hogy később is kapok majd lehetőséget, de még fejlődni kell. Az edzőváltást követően Fernando Fernándeznél már többet játszottam, de ekkoriban is inkább a DVTK tartalék alapemberének számítottam. Végül két évet kölcsönben Szolnokon töltöttem, és tavaly tértem vissza Diósgyőrbe.

- Fiatal korodtól megkaptad a lehetőséget, és igazából tavaly, 23 évesen értél be. Minek köszönhető ez?
- Amikor fiatalon lehetőséget kaptam, még nem álltam készen az első osztályra, így nem is tudtam élni vele. Hozzátartozik, hogy az U17-es korosztályt gyakorlatilag kihagytam, lágyéksérv és ágyéksérülés miatt többször is megműtöttek, egy teljes idényt kihagytam az egymást követő rehabilitációk miatt. Akkoriban az is megfordult a fejemben, hogy van-e értelme így edzésre járni, de édesanyám mellett Vitelki Zoli bácsi tartotta bennem a lelket, azzal biztatott, hogy látja bennem a potenciált. Ezt követően történt az is, hogy egy edzés közben azt láttuk, hogy a régi stadion bontása során ledőlt a főépület fala, akkor megfogadtam, hogy szeretnék az új stadionban pályára lépni. Sokat ért a fejlődésem szempontjából a szolnoki két év. Az első kicsit kaotikusra sikerült, de a másodikban már sokat játszottam, és jól is szerepeltünk. Érdekesség, hogy Kotula Mátéval küzdöttünk a balhátvéd posztjáért, a védelem másik oldalán pedig Csirmaz István játszott.

- Egy labdarúgóból leginkább a pályán nyújtott teljesítményét látjuk, pedig legalább enynyire fontos az edzések között eltöltött idő minősége is. Te hogyan tudsz pihenni, kikapcsolódni?
- A mérkőzés teljes odafigyelést igényel, védőként nem szabad egy pillanatig sem az előző szituáción rágódni, mert akkor jön a baj. Egy fokozott szellemi és fizikai igénybevételt jelentő meccset követően nehezen alszik el az ember, és másnap is nehéz visszaállni a hétköznapi üzemmódra. Számomra kitűnő kikapcsolódási lehetőséget nyújt a horgászás, imádok egyedül és társasággal is kimenni a vízpartra. Elsősorban a Tiszára járok Könyvi (Könyves Norbert - a szerk.) társaságában - kedvencem a ponty -, mert megnyugtat a természet közelsége, élményeket ad, ugyanakkor át tudom gondolni az elmúlt napok eseményeit.

- Nem szoktad nagy dobra verni, de támogatsz egy kutyamenhelyet is.
- Egy kicsi panellakásban nőttem fel, és amikor meglátogattuk a kertes házban élő rokonokat, akkor imádtam a kutyákkal játszani. Mindig szerettem volna egyet, de soha nem volt, igaz most a barátnőmnek, Flórának van. Tél óta vagyunk együtt, összeillő párt alkotunk, ami jó hatással van a teljesítményemre is, szerintem neki is köszönhető, hogy egy jó átlagot mindig tudok hozni, mert kiegyensúlyozottabb lettem a pályán és azon kívül is. Visszatérve a kutyákra, sok a kóbor állat, a befogadásuk, orvosi ellátásuk sok pénzbe kerül. A saját lehetőségeim szerint próbálom támogatni a menhelyen dolgozók munkáját.