- Vágjunk bele, hogy kerültél Diósgyőrbe?
- Érettségi után, 1988-ban rögtön elmentem dolgozni a helyi városi tévébe, majd 25 évig nem is csináltam semmi mást. A változás csak annyi volt, hogy néha a Miskolci Regionális Televízióban is vállaltam munkát, illetve az utolsó években már csak ott. A Miskolc Televízióban végigjártam a ranglétrát, technikusként kezdtem, voltam vezető technikus, vágó, és az utolsó tíz évben a regionális tévének voltam a műszaki vezetője. Ez 2011. december 31-ig tartott, amikor a szegedi kivételével (mely megmaradt stúdiónak) felszámolták az egész országban a regionális tévé hálózatot. Ekkor négy hónapig munkanélküli lettem, hiszen egyik környékbeli tévében sem volt rózsás a helyzet. Semmi mást nem csináltam életemben csak ezt, szerettem is, azt hiszem értettem is hozzá. Munkára volt szükségem, hiszen családom van, akiket el kell tartani, ezért egy barátom hívására ekkor egy helyi összeszerelő üzemben kaptam munkát három műszakban, a sor mellett technikusként. Multimédiás központok előlapjait szereltük össze, én a folyamatban részt vevő kisebb gépeket felügyeltem, amelyek egyébként folyamatosan elromlottak, úgyhogy volt velük munka. Egy fél évet dolgoztam ott, majd 2012 októberében egy volt kollégám Szentiványi József (A DVTK utánpótlás játékosmegfigyelője - a szerk.) megkeresett, hogy kellene Diósgyőrbe egy ember, aki az akkor induló stadionbiztonsági program számítógépes dolgaival, valamint videózással foglalkozna, ekkor kezdték el a felnőtt és az utánpótlás csapatok mérkőzéseit kamerával rögzíteni. Amikor Szentes Lázár lett a vezetőedző, igényelte azt, hogy legyek jelen a videózással egybekötött taktikai értekezleteken, én kezeltem a számítógépet.

Demcsik Iván (Fotó: Szabó Gábor)

- Hogy nézett ki egy ilyen taktikai értekezlet a gyakorlatban?
- A vezetőedző egy nagy kivetítőn mutatja a csapatnak az ellenfél mérkőzéséből, vagy a saját meccsünkből a fontos részleteket. Előre megbeszéltük, mit szeretne megmutatni. Unalmasan hangozhat, de a lényeg az volt, hogy kérte, hogy menjek vissza tíz másodpercet a felvételben, vagy húszat előre, ugorjak egy adott pontra, vagy lassítsam le. Ez a munka számomra sok szempontból tanulságos volt.

- Majd távozott Szentes Lázár.
- Így van, ideiglenesen Kovac Zoltán lett a megbízott vezetőedző, aki ezt a fajta munkát már annyira nem igényelte. Majd érkezett Szivics Tomiszláv, aki saját szakemberekkel oldotta ezt meg, így ez már nem feladatom. Viszont ezzel párhuzamosan érkeztek a stadionbiztonsági projekt elemei, a kamerák, a kamerarendszer vezérlője, beléptető kapuk, a pénztárgépek (ezek inkább számítógépek). El kellett sajátítani a működtetéshez szükséges szaktudást, majd bele kellett tanulni az üzemeltetésükbe is. Tisztában vagyok vele, hogy a szurkolók körében ez a rendszer nem aratott osztatlan sikert, de megpróbáltuk kihozni belőle a maximumot.

- ilyen feladataid vannak egy mérkőzésen?
- A meccseken végzett munkám már egy nappal korábban elkezdődik. Le kell tesztelni a kamerákat, a beléptető kapukat, a számítógépeket. A meccseken sem unatkozom, hiszen hiába ellenőrizzük le ezerszer a technikát, folyamatosan jelentkeznek problémák, melyekkel vagy tudok kezdeni valamit, vagy nem. Például, ha elromlik a kapu a beléptetéskor, azt nem tudjuk helyben megjavítani, csak annyit tudunk tenni, hogy a mérkőzés után szólunk a karbantartóknak, akik Budapesten vannak, eljönnek és megcsinálják, mi pedig reménykedünk, hogy legközelebb jó lesz.

- A fővárosban van a központ?
- Igen. Az egész stadionbiztonsági rendszer központja Budapesten van, onnan üzemeltetik az ország összes stadionjának rendszereit. A mi dolgunk, hogy tartsuk velük a kapcsolatot, ha helyben el lehet hárítani egy problémát, akkor megpróbáljuk, de van olyan, amit csak ők tudnak megjavítani. Ha például egy kapu elromlik, az lehet szoftver vagy hardver probléma, ha előbbi, akkor könnyebb a dolgunk, ha az utóbbi, akkor nehezebb, hiszen nekünk nincsenek tartalék alkatrészeink.

- Sokat beszéltünk már, de még mindig nem tudom, mi a pontos titulusod. Mit írjak így a cikk elejére?
- A névjegykártyámon az van, hogy technikus, írhatod ezt.

- Ok, tehát, kis túlzással minden, ami zizeg, amiben áram van, az hozzád tartozik, jól gondolom?
- Van olyan, ami nem, de ami számítógéphez kapcsolódik az igen. Ha egy égőt ki kell cserélni a földszinten, akkor nem, de ha mondjuk, például beázik az eredményjelző, hiszen azt is számítógép vezérli, akkor az is az én dolgom, vagy ha elromlik egy nyomtató, ha nincs internet, az is hozzám tartozik.

- Mivel telik el egy átlagos munkanapod?
- Ez nagyon változó. Van, amit lehet tervezni, van, amit nem. Vegyük például a jegyrendszert, ami folyamatos fejlesztés alatt van. Amikor idekerültem, volt egy bejáratott rendszer, amit hirtelen lecseréltek egy másikra. Azt is fejlesztgették, frissítették, átálltunk, és ezzel is van napi szintű munka, tartani kell a fejlesztőkkel a kapcsolatot. Hosszú folyamat volt, mire a mostani állapot kialakult, ma már a saját gépemről bármelyik számítógépet elérem és be tudok avatkozni, ha szükséges. Az én dolgom az esemény létrehozása, hogy az emberek be tudjanak jönni hozzánk jegyet venni, vagy esetleg online a meccsjegy.mlsz.hu-n. Be kell állítani a nekem küldött adatok alapján az árakat, az időpontot és mindent.

- Ha te nem lennél, és nem lenne a 25 éves tévés tapasztalatod, akkor nem lenne DVTK TV sem. Beszéljünk kicsit erről.
- Idén április elsején született meg a DVTK TV, a Deák-Bárdos Misis átverős videóval, azóta folyamatosan hétről-hétre készítünk valamit. De már korábban elkezdtünk feltölteni összefoglalókat. 2012. június 13-án volt az első ilyen próbálkozásunk, a DVTK - Újpest U 15-ös mérkőzés összefoglalója volt próba jelleggel, kíváncsiak voltunk arra, mekkora az igény a szurkolók részéről ezekre a felvételekre. Majd ezt követték a DVTK-nak a televízió által nem közvetített mérkőzéseiről, az edzőmeccsekről, a Ligakupa és Magyar Kupa találkozókról készített összefoglalók. Ma már nincs olyan mérkőzése a felnőtt csapatnak, amiről ne lenne összefoglaló. Valahol adta magát, ha úgyis felvesszük a szakmai stáb kérésére a meccseket, akkor miért ne osszuk meg a legszebb jeleneteket a szurkolókkal? Később a sajtós kollégákkal elkezdtük feltölteni a mérkőzés utáni vezetőedzői értékeléseket, majd már a mérkőzés előtti sajtótájékoztatók vágott verzióját is. Valamint, ahogy említettem végül, de nem utolsó sorban megszületett a DVTK TV. Nem nagyon van olyan esemény, szurkolói találkozó, vagy bármi, amiről ne lenne felvételünk. Ma már a sok pozitív visszajelzés miatt úgy érzem, ha nem lennének ezek a videók, akkor hiányolnák azokat az emberek, pedig alig több mint két éve kezdtük el.

- Mi az, amiben fejlődhetnénk még vizuálisan?
- Nem hiszem, hogy riportból ennél is több kellene. Edzésvideók is készültek már, de a srácok minden nap edzenek, egy idő után ez is unalmassá válna. Jó lenne viszont, ha azok a meccsek, amelyek nem tévés meccsek, minél több kamerával kerülhetnének rögzítésre, majd a felvett anyagot így tudnánk összevágni. Első lépésben két kamerával, második lépésben hárommal. Az egyik venné a totált, a másik a közelit. Az utolsó hazai Ligakupa meccsen kipróbáltuk, hogy meg tudjuk e csinálni, szerintem látványosabb volt, hogy meg tudtuk mutatni a gólokat több kameraállásból

- A játékosoknak könnyebb dolguk van, ők mozognak, de te hogy bírod azt, hogy szűk két órán keresztül egy helyben kell állni? Adott esetben akár hóban, fagyban is?
- Ha a centerpályán játszunk egyszerűbb, mert van tető a fejem felett, de ha az edzőpályákon, akkor nem mindig könnyű. Készítettek nekem egy állványt, amit fel tudunk állítani a hátsó pályák mellett, de sajnos nem nagy mozgásterem van rajta.

- Mennyit látsz egy meccsből ilyenkor?
- Amikor vége van, magamban tudom értékelni, hogy ez gyenge meccs volt, vagy jó meccs volt, de nem olyan, mintha leülnél a nézőtérre és onnan néznéd.

- Milyen elvek alapján raksz össze egy összefoglalót?
- Amikor veszem fel, már akkor eldöntöm, hogy egy adott szituáció benne legyen vagy ne. Ugyanakkor volt már olyan, amiről én a meccs közben azt gondoltam, hogy jó lesz, de amikor visszanéztem, akkor semmitmondó volt, így inkább kihagytam. De volt példa ennek az ellenkezőjére is. Ha volna rá egy ember, akinek a meccs alatt folyamatosan mondanám a „tájmkódot” és ő ezt felírná, akkor sokkal gyorsabb lenne összerakni. Jelenleg úgy működik, hogy leülök a gép elé, gyorsítva végigpörgetem a meccset, ha látok valami érdekeset, akkor visszatekerem és megnézem normál sebességgel, majd ha úgy ítélem meg, akkor beleteszem az összefoglalóba.

- Mi a legnagyobb élményed, mely az itt végzett munkádhoz kapcsolódik?
- Az Európa Liga egy nagyon nagy élmény volt, felejthetetlen marad. A másik a stadionbiztonsági program, amivel nagyon sokat dolgoztam, a végén elismerésképpen kaptam egy háromnapos családi üdülést.

- Sokszor szóba kerül, a háttérszemélyzettel kapcsolatban, hogy ki volt szurkoló és ki nem. Veled mi a helyzet?
- A kétezres évek elején voltam először mérkőzésen, amikor még nem volt ennyi mérkőzés a televízióban, nem volt ennyi közvetítő kocsi, és a helyi tévéket kérte meg a Telesport, hogy vegyék fel a meccseket, a hétvégi összefoglalókhoz. Akkor jártam egy pár meccsre, előtte egyáltalán nem. A stadion mellett lakom pár utcával, nekem a meccsnap mindig azt jelentette, hogy már megint nem fogok tudni beállni a garázsba, mert odaparkoltak elé a szurkolók. 2011-ben feljutottunk, és a kisebbik fiam elkezdte rágni a fülem, hogy menjünk ki egy meccsre. Addig-addig mondta, hogy beadtam a derekam. Jött a ZTE elleni meccs, a feljutás utáni első mérkőzés. Megvettem a jegyet a napos oldalra, kijöttünk és teljesen magával ragadott. Így elmondhatom, hogy én nem a fiamat hoztam ki DVTK meccsre, hanem a fiam hozott ki engem. A következő hazain már itt volt a nagyobbik fiam, a harmadikon már a feleségem is, és attól kezdve minden meccsen itt voltunk, illetve eljutottunk egy Vasas-DVTK idegenbeli meccsre is. Később bérletünk lett, de közben idekerültem dolgozni. A feleségem a két fiammal együtt továbbra is jár, én pedig dolgozom a mérkőzéseken.

- Mit szólt a család az új munkádhoz ennek tükrében?
- Amikor például az egyik szurkolói találkozón én forgattam, az egyik fiam feljött, aláíratta a telefonját, fotózkodott, de otthon eszébe sem jut, hogy beküldje velem, írassak én alá valamit. Másik példa az egyik legutóbbi kosármeccs, ahol ott volt Szivics mester is, a gyerek pedig könyörgött, hogy adjak neki egy tollat, hogy aláírassa valamijét azzal az emberrel, akivel én nap, mint nap találkozom, és bármikor megkérhetném rá, hogy írja alá a pólóját. Tudják, hogy hol dolgozom, de ők megmaradtak szurkolónak.

A háttérembereket bemutató sorozat korábbi részei

Szűcs Ákos
Tamás Gábor
Szemán Norbert
Molnár Ákos
Kocsis Norbert
Nagy Judit

Szólj hozzá a DVTK hivatalos facebook oldalán!