- Nem utaztál el személyesen a csapattal a II. Weisz Árpád Nemzetközi Tornára, így kissé távolabbról van rálátásod a nagy sikerre.
- Nem tehettem meg, hogy egy nemzetközi torna miatt egy hétre magára hagyjam a diósgyőri utánpótlást, illetve annak ellenére, hogy Miskolcon maradtam, biztos voltam, hogy minden szükséges információ azonnal eljut hozzám. Az indulás előtt mindent részletesen átbeszültünk a csapat edzőivel, illetve Fuhrmann Géza utánpótlás szervezési igazgató képviselte a klubvezetést.

Szerettünk volna javítani a magyar foci külföldi megítélésén, de nem akartunk nyomást helyezni a játékosokra, hogy kizárólag a torna megnyerése a cél. Minél jobb eredményt akartunk elérni, de legfontosabb célunk az volt, hogy ne defenzív futballt mutassunk be, hanem játsszuk a saját játékunkat. Az eredménytől függetlenül arra vagyok a legbüszkébb, hogy stílusosan játszott a csapat és a felvételek tanulsága szerint ugyanazokat az elemeket mutatták be Olaszországban, amit a magyar bajnoki mérkőzéseken.

- Azaz csak az utánpótlás-nevelés egyik állomása volt a bolognai torna?
- Annál azért jóval több. Hatalmas motivációt jelentett, hogy világszerte ismert és elismert csapatok ellen léphettek pályára a fiataljaink. Fontos megemlíteni, hogy ez nem egy marketing célokat szolgáló torna volt, ahol az ellenfél mezében a tartalékok cseréi játszanak, hanem a legerősebb összeállításban szerepelt mind a négy csapat. Talán a szakmai szempontoknál is több hasznot hozott az, hogy a játékosok átérezhették, szervezettséggel, a futball iránti alázattal csodára lehetnek képesek. Természetesen önmagában ez a két győzelem nem jelenti azt, hogy erősebb a csapatunk az ellenfeleknél, de utat mutathat a játékosoknak, hogy kemény munkával és pályán és azon kívül mutatott alázattal lehet eredményt elérni.

Bene Ferenc (Fotó: Szabó Gábor)


- Gratuláltál már az edzőknek és a játékosoknak?
- Ez természetes. Általánosságban azt gondolom, abból lehet tanulni, ha őszintén elmondom a kollégáknak a hibákat, és ha ezután odafigyelnek a legapróbb részletekre is, akkor lesz intenzívebb az edzés és szervezettebb egy csapat. De megvan a dicséret ideje is, a Milan elleni győzelem után, szinte a lefújás pillanatában gratuláltam a két edzőnek telefonon. A hazaérkezésük után személyesen is megismételtem ezt, és a szerdai edzés előttem bementem a srácok öltözőjébe is. Az ottani mondanivalóm az volt a gratuláció mellett, hogy emlékezetes sikert arattak, amiből a későbbiekben is erőt tudnak meríteni, azonban felállítottak egy mércét, és innentől kezdve nem tehetik meg magukkal -, a DVTK-val és a magyar labdarúgással - szemben, hogy ne folytassák az eddigi utat, mert még sokat kell tanulniuk ahhoz, hogy profi labdarúgók legyenek. Minden egyes részsikert meg lehet és meg kell ünnepelni, de ez csak addig tarthat, amíg nincs itt a következő feladat. A közeljövőben nagyon fogok arra figyelni a kollégákkal, nehogy valakit jóllakottá tegyen a tornagyőzelem.

- Januártól töltöd be a DVTK utánpótlás szakmai igazgatói posztját. Hová helyezed ezt a sikert az eltelt 8 hónap eredményei közé?
- Én egy kicsit másfelől közelíteném meg ezt a kérdést. Semelyik utánpótlás csapatunknak nem célja az eredmény, hanem az elvégzett munka következménye a győzelem. Mindig egy lépéssel előrébb gondolkodok, ezért nem örülnék neki, ha össze-vissza vagdalnánk a labdát, egyetlen begyakorolt játékelemet nem látnék, majd a végén egy szerencsés góllal mégis nyernénk 1-0-ra. Ezzel szemben, ha stílusosan végigtámadunk egy mérkőzést, de nem jön össze a gól, akkor az számomra győzelemmel ér fel. Hosszú távon úgyis meg lesz az eredménye. Ugyanígy vagyok ezzel a nemzetközi tornával is. A bajnokikhoz hasonlóan szorítottam, hogy nyerjen a csapat, de az igazi siker az, hogy az elmúlt nyolc hónapban sikerült olyan játékelemeket elsajátítani, amin minden korosztályban alapelv. Saját tapasztalatom alapján is pontosan tudom, hogy mit szeretne a diósgyőri közönség a pályán látni, ezeket szeretnénk előkészíteni utánpótláskorban. A bajnokik után sem azt szoktam kérdezni az edzőktől, hogy mi lett az eredmény, hanem azt, hogy a játék négy alapelemében - támadás, védekezés, átmenet védekezésből támadásba, átmenet támadásból védekezésbe - hogyan teljesítettek a pályán.

- Már a II. Weisz Árpád Nemzetközi Torna előtt is azt nyilatkoztad, hogy biztos vagy benne, hasznos lesz olasz csapatok ellen játszani. Lesz-e lehetőség újabb külföldi csapatok ellen pályára lépni, esetleg saját tornát rendezni?
- Mint mindennek a mai világban, ennek is van anyagi vonzata. Amennyiben ez biztosított, akkor is szükség van egy komoly, határokon túlnyúló kapcsolatrendszerre. Minden nemzetközi edzőmérkőzés, torna tovább segítheti ennek kialakítását. Az U16-os csapat nagyszerű üzenetet küldött a leendő ellenfeleknek, játékával az mutatta, hasznos a DVTK ellen pályára lépni, ahogy a helyiek fogalmaztak, nem gondolták volna, hogy egy magyar csapat ennyire szervezetten tud játszani. Szinte most ért véget a torna, így konkrétumokról még nem tudok beszámolni, de címvédőként szóban már kaptunk meghívást a jövő évi milánói tornára. A kérdés második részére azt tudom válaszolni, hogy szeretnénk egy Rakaczki Bence emlékének szentelt nagyszabású tornát rendezni 2015 nyarán. Az előkészületek már megkezdődtek, de nem kis feladat egy ilyen rendezvény megszervezése még akkor sem, ha a bolognai tornagyőzelem nagy segítséget nyújt felvenni a kapcsolatot a potenciális résztvevőkkel.

Szólj hozzá a DVTK facebook hivatalos facebook oldalán!